Ma egy hete hogy ott voltam nála.. Tudjátok van az a pillanat, amit újra és újra átélnél de nem akárkivel csak vele.. azzal a személlyel aki ráébresztet arra hogy ki is vagy akiben megtaláltad a másik feled...
én ezt már többet nem tehetem meg.
Eredetileg pénteken mentem volna át hozzá.. végül Hétfő lett belőle.. (2014.06.09.)
Néztünk egy filmet. közben ő elment lefürdeni .. egész végig olyan volt mintha ő tényleg komolyan gondolná a dolgokat (de lehet, sőt biztos csak beképzeltem magamnak)
megfogta a kezem , kérte hogy simogassam a fejét .. olyan volt mint mindig,, varázslatos,, Igazából ő egy olyan ember akire én haragudni nem fogok tudni sose.. mert megszerettem és akit megszeretek arra nem haragszom akármit is csinál.. ez egy iszonyat rossz tulajdonságom
A film végén mikor már készülődnöm kellett hogy elinduljak haza..
összebújtunk , nekem mindenem remegett,a hasamban pillangók repkedtek , és kívántam őt , nagyon is kívántam .. és ő is engem..
ő hanyatt feküdt én rá hajtottam a fejem a mellkasára és simogattam a hasa és a mellkasa közötti részt... egyszer felnéztem rá .. elmerültünk egymás szemében végül megcsókolt..
..
Kezemet kezével lejjebb csúsztatta egészen a péniszéig. Én zavarban voltam mert még soha nem elégítettem ki fiút sehogy se .. elkezdtem óvatosan föl-le masszírozni ágyékát.. végül volt egy mondata sőt több is
1., 2 dologra gondolok vagy elveszem most a szüzességed vagy száddal elégítesz e ki..
2,. Én nem akarok kapcsolatot , mikor otthon voltam össze jöhettem volna megint a volt barátnőmmel, mert lett volna rá alkalom nem is egyszer.. de úgy voltam vele inkább nem.
Ez a két mondata belém vésődött és szarul esett..
Mondtam neki hogy én ezt úgy hogy benne nincs érzelem irántam nem akarom..
ekkor eldőltem tőle egy kevéssel rá ő felém tápászkodott és simogatni kezdett érzékien .. Kevéssel rá újból mondtam neki hogy érzelem nélkül nem akarom.. ekkor leszállt rólam és elült én is elültem ő az ágy egyik végén én a másikon.. kb 5 percig csak ültünk és néztünk magunk elé... legalábbis ő
én csendben rajta gondolkoztam ..végül felkeltem és elindultam kifelé felvettem a cipőm.. és a táskám.. majd kiindultam volna.. ő meg csak megölelt... nálam ott eltört a mécses és sírni kezdtem .. de nem akartam csak úgy jött.. neki lelkiismeret furdalása lett vagy nem tudom.. de bántotta hogy sírni lát és hogy miatta.. adott egy puszit a homlokomra majd megszakítottam az ölelését és kimentem az ajtón már a lépcsőn rohantam volna le de ő utána szólt, hogy hova megyek, még el sem köszöntünk egymástól.. félve, bátortalanul, és megalázva azt feleltem lágy hangon HAZA.
erre ő vissza húzott , mondta hogy mutassam meg az arcom, nem mutattam meg neki.
Ő csak az államnál fogva felemelte a fejem és átölelt. végül két puszival (két őrjítően fojtó arcra puszival) köszöntünk el.. Lefele rohantam a lépcsőfokokon és a szemem által látott kép elmosódott (azt hiszem ez volt az a nap amikor elsőnek duzzadtak fel a szemeim olyas valakiért akit szerelemből szeretek .
Otthon természetesen senkinek semmit nem mondhattam el. Nem is akartam elmondani itt ez a nagy helyzet .. ez olyan emlék ami csak rám és rá tartozik.. Ez az én csillagom.
Másnap reggelről írta hogy ne haragudjak rá.. én írtam neki hogy ne kérjen bocsánatot, mert semmi olyan nem történt amit én ne akartam volna.. csak nem akarok örökké egynapos lány maradni
erre ő két nap múlva írta , hogy nem vagyok egynapos lány.. és hogy majd jön egy fiú akit szerethetek és ő is viszonozni fogja.. és ne beszéljem őt ki haragból
én mikor el olvastam ezt a levelet azt hittem menten elájulok.. honnan veszi hogy kibeszélem.. senkinek semmit se mondtam .. és bántott hogy ennyire nem ismer .. és hogy ezt gondolja rólam fájt iszonyatosan fájt sőt még most is fáj
vissza írtam hogy nem haragszom és hogy nem beszéltem ki.. és hogy olyan érzések vannak most bennem mint mikor a volt barátommal volt ez
ez volt pénteken és máig nem írt..
eszébe se jutok
nekem .. meg csak ő jár az eszembe ha zenét hallgatok ha sétálok ha edzek ha minden..
Fáj hogy nem beszélünk hogy megint eljött ez a pont hogy megint az van hogy én jobban szeretek.. hogy megint fejre esek.. hogy megint én sérülök.. a szar lelkem miatt.. bárcsak már megszűnnék.. elmennék..és nem lennék .. legalább is nem itt és nem ilyen formában sőt sehogy sem..
de ez is egy fal talán amit ha lerombolnak akkor könnyebb lesz a jövőkép.. Tudjátok TALÁN..
De jelen pillanat élni nincs erőm és a családomnak mutatnom kell a boldog lányt.. de közben a szívem szakad meg..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése